Húsvét    

 Nagyböjt: hamvazószerdától húsvétvasárnapig, negyven napon át tart.

Virágvasárnap: A húsvéti ünnepkör virágvasárnaptól fehérvasárnapig tart. Általánosan elterjedt szokás a nagymise előtti barkaszentelés A megszentelt barkának gyógyító, rontásűző szerepet tulajdonítottak.,

Nagyhét: A nagyböjt virágvasárnaptól húsvétig terjedő utolsó hete. Jézus szenvedésének, kereszthalálának és feltámadásának ünnepe: keresztjárás, nagyheti takarítás, nagypénteki munkatilalom, feltámadási körmenet.

Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomok harangjai, Szokás volt ilyenkor kereplővel zajt kelteni, így gondolták elűzni a gonoszt és így helyettesítették a harangokat.                                                                                                                          

Nagypéntekhez babonás félelmek kötődnek a paraszti életben. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat, nem sütöttek kenyeret (mert kővé válik), nem mostak (mert a ruha viselőjébe villám csapna), nem fontak.
 

Nagyszombaton véget ér a 40 napos böjt, és újra megszólalnak a harangok. Jellegzetes szokás a feltámadási körmenet szombat estéjén.

Húsvétvasárnap: Jézus feltámadásának ünnepe. A tavaszi napéjegyenlőséget (márc.21.) követő holdtölte utáni első vasárnap. . Női munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon. Mozgó ünnep: ételszentelés, bálok, táncmulatságok  jellemzik.
 

Húsvéthétfő: Húsvét másnapja a magyar népéletben a locsolkodás napja. A szokásról már XVII. századi írásos emlékek is fennmaradtak. Falu és város a mai napig gyakorolja, népszerűségük nem látszik csökkeni. A különbség az, hogy míg régen a kútból húzott vízzel öntötték le a leányokat, ma már falun is szagos vízzel locsolnak. A locsolás helyett néhány észak- és nyugat-magyarországi faluban húsvétkor vesszőzést találunk. A locsolás és a vesszőzés egyaránt a jelképes termékenyítést és a rituális megtisztítást célozza.
 

Fehérvasárnap: Húsvét utáni vasárnap: komálás,                                                            

      Húsvéti szimbólumok

- tojás. Régi szokás a tojásfestés és a tojásokkal kapcsolatos játék. A tojásfestés az asszonyok, lányok dolga. Legegyszerűbb módja, hogy a tojás felületét levéllel burkolják be, s úgy teszik a festékbe; utána a csipkézett levél helye világos színű marad. Régebben házi festékanyagokat használtak: hagymalevél, zöld dióhéj főzetét, vadkörte- vagy vadalma héját, gubacsot stb. A tojások "írásának" legismertebb módja az, hogy viaszt olvasztanak meg, s a folyékony viasszal a tojás héjára írják a kívánt mintákat. Ha a viasz megaludt, a tojást a festékbe teszik. A színes tojásról a viaszt letörlik, s a helye sárgásfehér marad. Ezt esetleg másfajta színnel színezik. Karcolással készülnek a vakart vagy kotort tojások; a díszítőmotívumokat éles szerszámmal kotorják a tojásra.
 

-barkaág. a templomban is megszentelik.                               

-húsvéti bárány. Hazánkban a bárányhús fogyasztása egyre ritkább, bár a múlt század első felében juhtartó vidékeken még gyakori volt, amelyet napjainkra szinte teljesen kiszorított a sonka.

-húsvéti nyúl Németországból ered, nálunk csak a polgárosodással, a XIX. század folyamán honosodott meg. Eredete igen érdekes, a húsvéti Holdban egy nyúl képét vélték felfedezni, azonkívül a nyúl maga is termékenység szimbólummá lett.

Szintén német hatásra terjed napjainkban az a szokás, hogy a barkaágat feldíszítik kifújt piros tojással, apró figurákkal..