Télre járt már az idő, midőn

Józsefnek és Máriának Betlehembe kellett utazniuk Augusztus, a római császár, ugyanis meg akarta számláltatni országának összes népeit és azért megparancsolta, hogy mindenki oda menjen, ahová való.. Betlehem azonban kis városka volt, és mire ok odaértek, akkor már minden lakást elfoglaltak mások. Csak éppen egy istálló volt még üres. Nem tehettek egyebet, behúzódtak oda. És íme, itt született éjjel a kis Jézus. Mária pólyába takarta a Kisdedet és jászolba fektette.
 

A Kis Jézus születése éjjelén

kint a mezőn a pásztorok nyájaikat őrizték. Egyszerre nagy fényességgel megjelenik előttük  egy angyal. A pásztorok megijedtek, de az angyal így szólt: - Ne féljetek! Nagy örömhírt hozok: ma született Jézus, a Megváltó, Dávid városában. Ott fogjátok őt találni egy istállóban, pólyába takarva és jászolba fektetve.
A pásztorok ekkor Betlehembe mentek. Az istállóban csakugyan megtalálták a kis Jézust pólyába takarva, jászolba fektetve. Rögtön leborultak és jámbor szívvel imádták az isteni Kisdedet.

Midőn a kis jézus született,                                                                   

egy ragyogó fényes csillag jelent meg az égen. Messze földön, amerről a nap fölkél, élt három bölcs király. Mikor ezek meglátták a csillagot, mindjárt tudták, hogy megszületett Jézuska.

A három bölcs útnak indult, hogy fölkeressék a kis Jézust. Arra mentek, amerre a csillag volt. Addig mentek, míg Jeruzsálembe érkeztek. Benne. A három bölcs elindult Betlehem felé. Midőn odaérkeztek, a csillag éppen a szent család lakóhelye fölött ragyogott. Bementek, és csakugyan ott találták a kis Jézust édesanyja ölében. Leborultak és átadták ajándékaikat (tömjént, aranyat és mirhát) a kis Jézuskának.