MÁJUSFA ÁLLÍTÁS

A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke.

Története:
A májusfa állítása - rövid megszakítással - máig is élő szokás. A lányokon kívül köztiszteletben álló személyek (pl.: jegyző, tanító) is kaptak májusfát. A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokonlányoknak is állítottak fát. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.

"Bokrétát kötöttem mezei virágból
Küldeném is, nem is messze-messze távol.
Nagy kéklő hegyen túl, fényes úri házba,
aranyos kehelybe , szép lány asztalára...."
 

A hónapközepe táján felújították a májusfát. Ilyenkor megvendégelték a fiatalokat. Majd a hónap végén "kitáncolták" a fát. Ilyenkor valaki felmászott az üveg italért, utána táncos vigalom következett, majd kidöntötték a fát.