|
Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom,
míg az ágán jég szikrázik
üde zöldje csak pompázik.
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az új esztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.
Csanádi Imre: A karácsony akkor szép…
A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép.
Nem is sárba, ebadta,
ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő,
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.
Beszegődik, beáll csak
a karácsony fájának,
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő, csendüljön,
ahány gyerek, örüljön,
ahány gyertya, mind égjen
karácsonyi szépségben.
Gazdag Erzsi: Fehér karácsony
-részlet-
Itt van a Karácsony
Most nyílik virága:
hócsillagot bontott
minden bokor ága.
Ünnepel a tél is;
felöltözött szépen,
kint sétál az utcán
ünnepi fehérben.
Várkonyi Katalin: Karácsony este
Kint hideg a téli szél
Kergeti a havat,
Jó itt bent a fényes
Karácsonyfa alatt.
Kányádi Sándor: Fülig kucsma
Fülig kucsma, gyapjúkendő,
Ideért az új esztendő.
A csizmáján csengő patkó,
A subáján araszos hó.
Hű de jó, az a jó,
Hogyha térdig ér a hó!
De azért, hogy meg ne fagyjon,
Ki teheti, ajtót nyisson
Engedje be, bebebe, ide a jó
melegbe!
Hű de jó, az a jó,
hogyha térdig ér a hó!
Szentmihályi Szabó Péter: Fenyő-menet
Karácsonykor minden fenyő
elindul
a nagy útra.
Gyalogolnak tömött sorban,
Nagy a kicsit húzza.
Szép ruháról álmodoznak,
díszről, gyertyafényről,
csilingelő csengettyűről,
gyermeknevetésről.
Karácsonyfa, Karácsony!
Aranydió zöld ágon,
Csillagszóró, gyertyafény
ég a fenyő ünnepén.
Csilingel a csengettyű,
szép vagy ünnep, gyönyörű!
Gyere be, Karácsony…
A kályhánkban láng lobog.
Gyere be, Karácsony!
Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród
a fenyőfa ágon!
Melegedj meg idebent, légy
vendégünk mára!
Karácsonyi csillagod tedd a
fenyőfánkra!
Kívánságlista
Karácsony csak egyszer van,
ezer ötlet agyamban!
Mit is kérjek ajándékba,
mit hozzon a kisangyalka?
Kérjek labdát, meleg kesztyűt,
búgócsigát vagy pörgettyűt?
Mégsem kérek más egyebet,
boldog, békés ünnepeket!
Kis angyalkák csilingelnek,
suhannak a szárnyak…
apró égi tünemények
szobácskánkba szállnak.
Kezükben egy arany csengő,
fehér szárnyuk lebben…
ilyen csodát nem festhet le
egy művész sem szebben.
Hófehér a ruhácskájuk,
csillogó a szárnyuk,
fáról fényes csillagszóró
sziporkázik rájuk.
Tündöklően szikráznak,
lebbennek a szárnyak…
hófehér kis angyalkák
házról-házra járnak.
Kedves hangjuk úgy csilingel,
akár száz kis csengő…
láthat majd a gyermek ilyent
akkor is, ha megnő?
Biztos láthat: anyáék is
boldogan csodálják…
hófehér kis angyalkákat
a szívükbe zárják.
– Fenyő, Fenyő! Üdvözöllek, csodaszép vendégünk!
– Erdő küldött üzenetet, hogy fagyban is élünk!
– Karcsúságod tündérszépség téli hóba’-fagyba’,
Örökzölded fényt varázsol szerény hajlékunkba.
Gyantaillat kísér Téged, újulás hírnöke!
– Küldetésem teljesítem, kedvem lelem benne!
Sok kis angyal csilingel,
itt van a karácsony!
Ők hozták a fenyőnket
fehér angyalszárnyon.
Felkapták a fenyőfát,
s felszálltak az égbe…
kecses angyalröptüket
száz csillag kísérte.
Magasan, a felhők fölött
öltöztették fánkat,
raktak rá sok tarka díszt,
s gyertyát is, vagy százat.
Csillagszórót aggattak rá:
csillogjon a szép fánk…
csilingelő csengőszóval
szálltak vele hozzánk.
Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.
A karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép, —
nem is sárba, latyakba…
Ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő, —
búcsúzik a madártól,
őzikéktől elpártol.
Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának;
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen
karácsonyi szépségben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
