Szabó Lőrinc: Tavasz

”Mi az?”- kérdezte Vén Rigó.

”Tavasz!”- felelt a Nap.

”Megjött?”- kérdezte Vén Rigó.

”Meg ám!”- felelt a Nap.

”Szeretsz?”- kérdezte Vén Rigó.

”Szeretlek!”- szólt a nap.

”Akkor hát szép lesz a világ?”

”Még szebb és boldogabb!”

Székely Dezső: Tavaszváró

Ibolyalevélen

bogárka- könnyek.

Nehéz a sírás,

nevetni könnyebb.

Derül az ég is,

örül a napnak.

Gyere szép tavasz,

ölbekaplak!

Zelk Zoltán: Hóvirág

Jó hogy látlak hóvirág,

megkérdezem tőled,

mi hírt hoztál, mit üzensz

erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán

vidd a hírt madárka,

útrakelt már a tavasz,

itt lesz nemsokára.

Kányádi Sándor: Bokor alján

Bokor alján ibolya,

ágak hegyén barka,

a kerítés tetején

csörög egy nagy szarka.

Illatos az ibolya,

és a barka selymes,

a szarka meg szemtelen;

szemtelen és nyelves.

Csokorba az ibolyát,

melléje a barkát!

Hess el innen- ha tudod,

hessentsd el a szarkát!

Kányádi Sándor: Rigók

Tegnap egy rigó

fönn a fán,

füttyentett egyet,

s azután.

tovaröppent

a szomszéd fára.

Ott várta

a párja.

És a párja is

füttyentett egyet.

És együtt a harmadik

fára röppentek.  

Egy fa- egy fütty.

Így szálltak fáról fára-

s reggelre kizöldült

a környék minden fája.

Móra Ferenc: Fecskehívogató

Villásfarkú fecskemadár,

jaj de régen várunk!

Kis ibolya, szép hóvirág,

kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék

zúgva-döngve szállnak.

Cifra lepkék, kék legyecskék

ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa

nyitogatja kelyhét;

itt a tavasz, lessük, várjuk

a csicsergő fecskét.

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág

Csilingel a kis gyöngyvirág.

Fehér a ruhája,

meghívja a virágokat

tavaszesti bálra.

Öltözködik az orgona,

lila a ruhája,

kivirít a kankalin, a

szegfű és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,

bolondos a kedve,

a rigó is füttyent egyet:

hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,

illat száll a légben,

őrt állnak a gesztenyefák,

illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik a

virágillatárban,

s arra ébredünk fel reggel:

napsugaras nyár van.

Osváth Erzsébet: Itt a tavasz!

Kidugtam a fejemet,

hát mit láttam, gyerekek!

Erre szaladt Télapó,

a hátán hótakaró.

Megörültem, de meg ám!

Hívtam Szellő paripám,

ráültettem a Napot,

s hipp-hopp, hipp-hopp, itt vagyok!

Biztosan már tudjátok,

ki toppant be hozzátok.

Ismeritek zöld ruhám?

Tavasz jön a Tél után.

Zelk Zoltán: Ibolya

Ibolya, ibolya

virítsz már a réten,

gyönyörködsz este a

víg tücsökzenében.

Tücsökzene ringat

este elalvásra,

hajnalban megfürdesz

az ég harmatába'.

Napfény az ebéded,

szellők simogatnak:

így élsz vidáman,

hírnöke tavasznak.

Osváth Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág

Nap kergeti a telet.

Hancúroznak friss szelek.

Nyelvecskéjével a fű

tavaszt kóstol:

- jóízű!

Bimbót bont a barka már.

A hóvirág? Ő sem vár.

Hosszú volt a tél nagyon.

Jót nyújtózik a napon.

Majtényi Erik: A tavasz

Csipkés rüggyel,

madárfüttyel

köszön rám,

köszön rád,

s majd egy reggel,

ha víg kedvvel

jól megráz egy

almafát,

és a fáról,

minden ágról

szirmok fellege havaz,

földön-égen

csodaszépen

tündöklik fel a tavasz.

Kányádi Sándor: Sétálgat a szellő

Sétálgat a szellő,

szökken ágról, ágra

kapaszkodik olykor

gyönge napsugárba.

Dudorászgat, fütyörészget,

kisöpri az üres fészket,

bekukkant az odúba,

a fejét is bedugja.

S rikkant egyet: ide mind,

tavasz van már idekint!

Ébredj, ébredj, Göndöri,

Kunkorodjál , Kunkori

S ha alusznak, vagy nem hallják,

vagy hallani nem akarják,

meghúzza a mókus farkát.

Ettől aztán Kunkori,

göndörödik Göndöri,

az álmos szemét a két mellső

lábfejével dörzsöli.

Böszörményi Ilona: Tavaszi köszöntő

Lehullt a jégbilincs,

Selymet bont a barka.

Tág, tavaszi széllel

Beszélget egy szarka.

Csengettyűs hóvirág

Levélházikóból,

Legényes tavasznak

Csilingelve bókol.

Violakék selyem

Az ég takarója,

Zöld rét felett lassan

Körözget egy gólya.

Ezüst tükrű a tó.

Döngicsél a dongó

Köszöntlek friss tavasz,

Rügyet, bimbót bontó!