A BESZOKTATÁSRÓL…..

Minden kisgyermek életébe előbb,- vagy utóbb elérkezik az a pillanat, amikor el kell szakadjon- ha csak rövidebb időre is-az édesanyától.

Valljuk be azért mindnyájan tudjuk akik anyukák vagyunk- ezek nagyon nehéz pillanatok. Napok, hetek akár hónapok is telhetnek el sírással a gyerek egyéniségétől, érzékenységétől és a szülők hozzáállásától függően.

Igen, a szülők hozzáállása nem kis szerepet játszik a folyamatban! Kedves anyukák!! Teljesen természetes dolog a sírás.

Vígasztalódjanak azzal, hogy ha sír a gyermekük az elválásnál, az teljesen rendben van. Azt jelenti, hogy szeret bennünket, megvan a megfelelő kötődés a gyermek és a szülei között. 

Elgondolkodtató inkább az, ha egy gyermek abszolút sírás nélkül beszokik egy új, számára eddig ismeretlen közösségbe .

Először is nagyon fontos, hogy az óvodába járást megelőzően sokat beszélgessenek az óvodáról. Mi vár ott majd rá, miért fog óvodába járni, mit csinálnak ott a gyerekek, stb., stb.,.

 Amennyiben nagyobb testvére már óvodás, nem elég, ha együtt jön a nagyobb testvérért, hanem hozzák be őt ismerkedni a közösséggel, játékokkal, felnőttekkel, szokásokkal.

 Amikor elérkezik az a torokszorító pillanat, amikor már  „igazi „ óvodás lesz  (nagyon nehéz, de ne lásson anyuka szemében könnyet, könnyeket ) anyukák gyakran együtt sírnak gyermekükkel….pedig azt nem szabad!!! Gondoljanak bele, a kisgyermek úgy gondolkodik : ha az anya is sír, akkor baj van ……és ez rémisztő lehet számára....

.

És akár milyen fájdalmas is, de a hosszas búcsúzkodás csak még fájóbbá teszi a leválást!!! Már megérkezés előtt biztosítsuk őt arról, hogy nagyon szeretjük, nagyon fog hiányozni és nagyon sietünk majd érte, aztán egy határozott gyors puszival engedjük el őt!!! Higgyék el a legtöbb esetben nem tart sokáig a sírdogálás..

.

Egy szakember megnyugtató és hasznos gondolatai a beszoktatásról./Andree Tünde Eszter, pszichológus/

Milyen viselkedésre számíthatunk?
Az óvodába lépéskor a kicsik eleinte bizonytalannak, magára hagyottnak érezheti magát, hiszen nem veszik körül azok az emberek, tárgyak, amelyeket nap mint nap megszokott kis életében.Azok a kicsik, akik bölcsődébe is jártak, kevésbé veszik nehezen az óvodai akadályokat, de itt is egy közösségváltásról van szó, amely egy kis időre felboríthatja gyermekünk bioritmusát.
Megtörténhet, hogy regresszív viselkedés lép fel: a szobatiszta gyermek újra bepisil, viselkedése „kisbabás” lesz (különösen a szülőkkel szemben), nem hajlandó olyan dolgokat megcsinálni, amit már előtte elsajátított, pl. egyedül aludni, enni, öltözni. Újra elkezd nagyon ragaszkodni az édesanyjához, szinte egy újabb szeparációs szorongás tüneteit produkálhatja.

Mit lehet ilyen esetben tenni?
Fontos, hogy a szülők kellő türelemmel és odafigyeléssel legyenek ebben az időszakban gyermekük iránt, az óvodán kívüli együtt töltött időt pedig még jobban becsüljük meg! Ha hasonlóan is viselkedik, ne bánjunk vele úgy, mint egy kisbabával, de ne is szégyenítsük meg ezért. Egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül ezt a magatartást, és igyekezzünk nagy figyelmet ajándékozni neki a közösen töltött napszakokban.
Ha nehezére esik az elválás reggelente az óvodában, akkor próbáljuk minimálisra mérsékelni a búcsúzkodást, és tudatosítani magunkban, hogy a sírás amúgy is hamar elmúlik elmenetelünk után.
Sokszor nekünk, szülőknek nehezebben megy a kicsinktől való elválás, mint fordítva. Még ha rendkívül fájdalmas is a távollét, ezt próbáljuk minél kevésbé kimutatni, hiszen ha gyermekünk nyugodtnak lát minket elváláskor, ő is sokkal nyugodtabb lesz, és hamarabb elfogadja ezt az új helyzetet.
Keressünk megfelelő időpontot arra, hogy az óvónőkkel beszélgethessünk, hiszen általuk juthat tudomásunkra, hogy viselkedik gyermekünk az óvodában, hogyan viszonyul a társaihoz, az óvodai szabályrendszerhez. Erre a beszélgetésre általában nem a reggeli érkezés ideje a legmegfelelőbb, hiszen az elhúzza a búcsúzkodás idejét, és az óvónőket is az érkező gyerekek fogadása köti le.
 

Mennyi ideig tart a „megszokás” időszaka?
A leggyakoribb kérdés, ami ilyenkor a szülőkben felmerül, hogy mennyi idő alatt fogja gyermekük „megszokni” az óvodát. Van, aki már az első nap sírás nélkül megy be a csoportba, másoknak akár több hétre is szükségük lehet ehhez. Van, aki a ráhangolódás után már végig örömmel megy óvodába, mások 2-3 hét múlva kezdenek el tiltakozni ez ellen.
Általában azonban elmondható, hogy egy hónap elegendő ahhoz, hogy a gyermekünk megszokja az óvodai életet és társas kapcsolatokat kezdjen kialakítani a többi gyerekkel. Ha mégis azt tapasztaljuk, hogy kisgyermekünk már több hónap elteltével is sírva megy az óvodába, láthatólag nincsenek barátai, esetleg az addig jó alvó, evő gyermekünk szokásai tartósan rossz irányba megváltoztak, akkor mindenképpen vegyük fel a kapcsolatot az óvodapedagógussal és az óvodapszichológussal. Általában az okot megtalálva és orvosolva az óvodába járás is problémamentes lesz gyermekünk számára.